TV story – amikor a gyerek visszavág
2017. július 15. írta: csetlekbotlok

TV story – amikor a gyerek visszavág

o-kids-tv-facebook.jpg

Egy évig húztuk TV nélkül… Persze nem mondom, hogy el voltunk vágva a „külvilágtól”, és csak és kizárólag játékon és játszótéren „senyvedtek” volna csemetéim, mert tabletünk azért volt.

Aztán… aztán két hónappal ezelőtt hirtelen mindenki TV-t akart nekem venni. Nem tudom, mi tört rá az emberekre, mégis MIÉRT? De köszi…  

Végül a nagymamám volt, aki annyira megsajnálta azokat a szegény gyerekeket, hogy enélkül kell leélni az életüket, hogy közölte, nincs mese, ő adni akar, és én igenis elfogadom, punk-tum…  Hát… jó…

(Az ilyenek nekem nem mennek olyan könnyen… majd én megveszem, majd én megoldom ezt-azt, ha belerokkanok akkor is… segítséget kérni vagy kapni… ajaj, nem igazán az én műfajom… Pedig ez HÜLYESÉG. Ha valakinek örömet okoz, hogy adjon – mert adni amúgy tök jó dolog – akkor én meg tanuljam meg az elfogadás képességét -)

Szóval, van TV. Jó nagy képernyőn lehet nézni a mesét. Hurrá.

És nyár is van… hosszúak a nappalok… Itt a szünet… És hát ugye… többet engedtem meg nekik bámulni.

Viszont amikor már ezzel kelnek fel, ez az első, hogy „nézhetek Hibbantot?”, na, akkor ott el szokott durranni az agyam. Vagy mikor mondom, hogy most kapcsolják ki, és ők erre közlik „nem”. MI AZ, HOGY NEM????? Ezen különösen be tudok pipulni. A fenébe is, még csak 4 és 6 évesek!!! Valami tisztelet, szófogadás, akármi… kéne. És ilyenkor jön az, hogy „na jól van, elegem van, ki fogom dobni a TV-t a kukába!” Az a helyzet, hogy ezt a tabletnél eljátszottam. Párszor. De most… Most a kicsi is csak annyit reagált fapofával, hogy „nem tudod, nem fér bele”. Az a szomorú tény, hogy be kell lássam, okos kölykeim vannak… Bajban leszek. Bajban vagyok. 

A jelentet ma is lejátszódott, de végül 1-1 mese után beletörődtek abba, hogy nincs tovább. A kicsi persze még mindig pucér, úgyhogy a hónom alá csaptam, bevittem a szobába, letettem a földre, és elkezdtem öltöztetni. Ő nyilván menekült. Elkaptam, visszahoztam… aztán az „egy két jó falat” refrénjére (Balu dala – Dzsungel könyve) elkezdtem neki énekelni (némi csikizés kíséretében… szadista vagyok, tudom… és élvezem), hogy „ó-ó-ó, saj-ná-lo-o-om, úgy, de úgy sajnálom, de nem nézhetsz te most már több tévét, ó-ó-ó” stb… mire ő visít „anya, neee, hagyd abba”. Majd rögtön azután „még egyszer”.

Aztán bejött a nagy, ő is kért ebből a kínzásból…  A végén megjegyezte, most ő nekem. És így született az, hogy: „ó-ó-ó, saj-ná-lo-o-om, úgy, de úgy sajnálom, de nem TELFONÁLHATSZ már több többet”.

Hát, mit is mondhatnék… ez történik, mikor a gyerek tükröt tart nekünk.

 

A bejegyzés trackback címe:

http://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr5812665821

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

merlen 2017.07.15. 14:02:37

Nincs azzal baj, ha a gyermek nézi a tv-t. Mármint a mesére gondolok. A mértéken van a lényeg, és a minőségen :)

csetlekbotlok 2017.07.15. 14:11:19

@merlen: mondjuk az állatokról jóval többet tudnak már most nálam, köszönet az olyanoknak, mint "állatkert a hátizsákban", vagy "állati küldetés"... esetleg a national geogr-nak, amit szintén szívesen néznek

merlen 2017.07.15. 14:16:52

@csetlekbotlok:
Az nem baj, ha érdeklődnek a természet iránt. Nyitottna kell lenni az új infokra, sokat kell olvasni is :)

Csipyke 2017.07.17. 08:04:37

A mieink is pont ekkorák. Nalunk a nagy koran kel, es a fejunkon valo ugralas meg a huga felebresztese helyett javasoltuk neki a tv-t reggel. Aztan ahogy a kicsinek is kinyilt a csipaja, ment a reggeli balhe, hogy ki mit akar nezni (Disney channel nemetul vs valami magyarul), plusz egyre korabban kelt a nagy a mesenezes miatt, letiltottuk, tiptoi mehet a szobajaban amig felnott nincs ebren.

csetlekbotlok 2017.07.17. 09:15:48

@Csipyke: könnyen elszalad velük a ló... amikor azt mondom, na akkor ebből elég volt, mindig megy egy rövid ideig a sírás-rívás, de utána mindig tök jó dolgokat találnak ki maguknak (mivel és mit játszanak)...

Lakatos Voldemort 2017.07.17. 23:21:19

Tényleg nem értelek Benneteket. Biztos nálunk is mindig a NatGeo ment, ha napi húsz percre bekapcsoltam a tv-t...helyett, egy csomó, tök jó, a korosztályuknak megfelelő műsort tudtunk együtt nézni. Ma, amikor már kamaszok, és mindenkinek van okos eszköze, azt néznek, amit akarnak, nincs felette kontrollrom. Teszem hozzá, ismerem a gyerek szűrőket, de ők már idősebbek ennél.

Viszont: egy TV-nk van azóta is, a nappaliban. Fel sem merült, minden szobába kéne még egy. A tv nézés azóta is közös esti élmény, és a régi, közösen látott filmeket is szívesen nézzük együtt, pl. Harry Potter. Vagy be tudjuk őket vezetni, egy jól kiválasztott filmmel bármilyen filmkultúra élménybe, legyen az kosztümös történelmi, vagy a horror atyja.

A tv-t eszköznek tekintsd, mint Neked a Google. Használd okosan. Ma már fel lehet venni a jó műsorokat, reggel azt elindítani, nem agyatlanul, bármi megy.

És ne felejtsétek el, a gyerekek, még kamasz korban is, szeretik sokszor újra nézni a filmeket/rajzfilmeket. Nem mindegy, mit néznek majd újra az okos telefonjukon.

csetlekbotlok 2017.07.18. 08:04:52

@Lakatos Voldemort: Nem mondtam, hogy állandóan az ment... :) de volt olyan időszaka a fiamnak, amikor csak azt akarta nézni (épp amikor dzsungelben állatkutató akart lenni). Persze a korosztályos mesék is megvannak. Figyelünk arra, hogy milyen a mese, milyenek a rajzok, milyen a szöveg és a stílus. Válogatunk. Ez egyértelmű. És TV-ből így is elég 1 db... a nappaliban.