Jó ötletnek tűnt
2017. augusztus 23. írta: csetlekbotlok

Jó ötletnek tűnt

Pénteken kitaláltam, másnap felülök a vonatra, lemegyek Nagymarosra, viszem a bringám, fürdök egy kicsit, olvasgatok, heverészek a strandon, feltekerek Verőcéig, majd onnan tömegközlekedéssel haza. Tökéletes terv, ideális időjárás...

Tavaly egy kicsit nagyobb túrát tettem, Világostól Füredig. Az volt a nagy áttörés. Minden szempontból. Előtte nem nagyon használtam a járgányt. Rettegtem a kerékpározástól. A férjem hiába mondta, menjünk, menjünk... Semmivel nem lehetett rávenni. Volt egy pár negatív élményem, veszélyes helyzetek. Majdnem elütöttek, majdnem elütöttem én is másokat, iránytartási problémák, elindulási és megállási nehézségek, és minden, ami szem-szájnak ingere. Neki nem ment a rábeszélés... A fiamnak igen. Tartani kellett vele a lépést. Nem volt más megoldás, ki kelllett lépnem a komfortzónámból.  42 km-t tekertem, lényegében minden különösebb felkészülés nélkül.  Ráadásul a hétköznapjaim is munka-gyerekek-munka-gyerekek felosztásban néznek ki, így lehet sejteni, hogy nem konditeremben töltöm időm nagy részét. Baromi büszke voltam magamra.

De most nem akartam bizonyítani. Nem volt mit. Csak élvezni a napot.

Hogy miért pont Nagymaros? Miért pont Verőce?

Verőcén volt a nagyszüleim nyaralója. Él még bennem a kép, hogy cipeljük a téglákat, építjük a  házat. Teljes nyarakat töltöttünk ott.

Emlékszem egy szőke, göndör fürtös kislányra, aki jégeső után a lépcsőfordulóban szedegette a földön heverő kristályokat.... Emlékszem, ahogy ott guggolt, teljesen belefeledkezve ebbe a játékba. És előttem van a kép, ahogy az ajtó mellé támasztott vasrács eldől... Szeretnek az Istenek. Pár centin múlt, hogy még itt vagyok.

Azt is látom, hogy  lent a kertben transzparensekkel masírozunk körbe-körbe, és kántáljuk, hogy „Éhesek vagyunk, enni akarunk, ha nem kapunk rögtön kaját, kitépjük a szakács haját!”

Vagy amikor cirkuszt rendeztünk. Műsorszámokat találtunk ki, és előadtuk a nagyérdeműnek. A produkcióhoz kekszet és szörpöt szolgáltunk fel. Ott volt az erőművész, aki combján egy-egy embert tartott meg. Az egyensúlyozó, aki puffot görgetett a lába alatt. A bohócok, akik mindig megtréfálták a szülőket. És persze a színészek... Én, mint Csipkerózsika, a nővérem, mint daliás herceg. Persze nem a klasszikus mesét elevenítettük meg. Abban nem lett volna semmi vicces. Kellett bele egy-két csavar, egy váratlan fordulat, egy felébredt bibircsókos boszorkány és egy fejvesztve menekülő ifjú.  ... 7-8 évesek lehettünk...

Nagymaros egészen más miatt volt számomra érdekes. Egy régi szerelem kergetett arra.

A program már pénteken módosult. Egy kollégám azt javasolta, menjek el Szobig, onnan tekerjek. Szebb, jobb. Ő gyakran túrázott arra. Így is történt.

11kor leszálltam a vonatról és nyeregbe pattantam. Tekertem, tekertem, majd fogalmam sincs merre, talán valahol Zebegény előtt, lementem a partra. Leültem egy fára, néztem a vizet, szívtam magamba a friss levegőt. Így telt el negyed óra, húsz perc. Majd ismét útra keltem.

Menetközben láttam egy táblát, miszerint Vác 30, Budapest 50 kilométer. Úgy döntöttem, bírom én a strapát. A célállomás legyen tehát VÁC.

Újabb pihenő Nagymarosnál. Itt már elfogyott a vízkészletem, úgyhogy gyorsan beszereztem egy fél literes palackot, és ittam egy kis szódát. Elővettem a szendvicskéimet, elolvastam néhány kommentet, élveztem a kilátást. Aztán indulás tovább.

Nem tudom, merre jártam. Régi sláger, hogy „az úton a tábla több mint sok”... Mindenesetre végig bicikliúton mentem, így nagyon nem féltem, hogy elveszek.

Csak nyomtam a pedált, mikor realizáltam, hogy azt hiszem, elhagytam Vácot... Aztán legyintettem egyet. 20km és otthon vagyok.

A kiszáradás szélén újabb pihenőt tartottam, majd gyorsan  magamba döntöttem másfél liter folyadékot. Szép ez a hely, gondoltam. Gyerekek lent trambulinoznak. Az egyik fekszik, a másik ugrál. Nagyokat kacagnak, ahogy a rugók fel-feldobják a lustálkodót. Messzebb, jobbra fürdőzők... Hűséges társam egy padnak támasztva... Milyen jó, hogy nem kell kikötni. Senki nem viszi el. Jó így békésen lenni, nyugodtan, csak élvezni a napot.

De menni kell, menni tovább.

Gödnél picit eltévedtem. Kétszer. Vagy háromszor. Pedig világosan fel volt festve, merre mén az út Budára... Csak néha eltűnt a jel. Velem együtt. A levegő kezdett lehűlni. Egyre erősebb szél fújt. Az égre néztem. Még másfél óra... Jó lenne a vihar előtt hazaérni.

Dunakeszin egyszer csak elfogyott az út. Még szerencse, hogy pont a kettesen, közvetlen az autók mellett, nagy forgalomban. Külön mázli az is, hogy az előtte lévő nap merült le a lámpám. Az első és a hátsó is. Így legalább nehezebb észrevenni, hogy ott vagyok a sáv szélén.

Mikor megláttam a Budapest feliratot... hát nem törtem ki könnyekben, de úgy lett volna az igazán drámai. Fáradt vándor megérkezett. Legalábbis a kapuig. A ház bejárata még odébb van. De innen már vitt a lendület. Mit nekem orkán? Hősiesen küzdöttem az elemekkel.

A google térkép szerint olyan 70 km-t tekerhettem le. Két dolog bizonyos. Egy: nem vagyok normális. Kettő: makacsságom nem ismer határokat. Mondjuk egyik sem újdonság számomra.

Arra gondoltam, nagyon megérdemeltem volna egy habos füdőt, vagy egy kényeztető masszázst. Vagy mindkettőt. Egymás után. De csak egy rövidebb zuhany lett belőle. Az viszont legalább jó forró.

A bejegyzés trackback címe:

http://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr5812771992

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

dr bigbaby 2017.08.23. 08:40:07

Uhh. Ebbe jol belefutottal. Ha engem kerdeztel volna en ezt a lightosabb verziot ajanlottam volna: Vactol a nagymarosi strandig. Ott dogles, hekk, majd vissza. Ez 2 x 2 ora tekeres. Jo es panoramas bicikliuton. Felkeszules nelkul abszolvalhato kellemes faradtsaggal a nap vegere. (Azokat a zebegenyi fakat en is fotoztam a minap. A kedvenc reszem. Mi tobb, most is epp onnan jovok :)

csevely 2017.08.23. 08:58:14

" Külön mázli az is, hogy az előtte lévő nap merült le a lámpám. Az első és a hátsó is. Így legalább nehezebb észrevenni, hogy ott vagyok a sáv szélén."
Erre csak annyit, hogy a gépkocsivizsgára felkészítő oktató azt verte belénk, hogy bármi, bárki eléd döccen, akkor kormányt megfog, fékez, de nem tér le az útirányról...mert ha elránt van, akkor lehet négyen haltok..
Szeressenek sokáig az Isteneid

csetlekbotlok 2017.08.23. 09:01:36

@csevely: látod, nekem is vannak angyalaim :)
Egyszer elütött egy kocsi. 13 éves lehettem talán. Anyámékhoz becsengetett egy nő. Mondta nekik "elütöttem a lányukat". Gondolhatod az érzést.
Két napig nem mentem suliba. Ennyi történt.

csevely 2017.08.23. 10:18:49

@csetlekbotlok:
De a te angyalaid nem fogják a fejüket:))
Valami ismeretelméleti kérdés, de mi van, ha két angyal próbálja megvédeni a két szerencsétlen lelket?
Azaz amikor a mindent elsöprő erő találkozik a mindennek ellenálló fallal.:)

merlen · http://merlen.blog.hu 2017.08.23. 10:19:08

@csetlekbotlok:
Ha legközelebb Nagymaroson jársz, sétálj fel a Julianus-kilátóhoz :) meseszép onnan a kilátás :)
Gratulálok a kitartásodhoz :)

savanyú a narancs ( Villanyfényes) 2017.08.23. 18:36:14

Ha szóltál volna viszek habfürdőt, vagy masszázsolajat.

csevely 2017.08.23. 20:44:02

@csetlekbotlok:
"¿Qué es el silencio aquí?"

csevely 2017.08.23. 20:46:58

@csevely:
"Durante cuatro días no estaré aquí, pero después"
Besos

dr bigbaby 2017.08.23. 20:50:09

@csevely: há' me' csetlek ilyen silencios tipusú, azé'

csetlekbotlok 2017.08.23. 20:56:25

@csevely: no hay nada de sexo en el artículo... solo por eso. Nada de chupar, o follar, o joder o qué sé yo :) :) :)

csetlekbotlok 2017.08.23. 20:57:59

@csevely: y qué piensas de la pequena de mi? En la foto? :)

csevely 2017.08.23. 21:33:25

@dr bigbaby:
O tempora o mores,
vagy amit jobban tudok:
¿Cuáles son los tiempos morales?

csevely 2017.08.23. 21:35:27

@csetlekbotlok:
Eras maravilloso. Por supuesto, incluso ahora.

csevely 2017.08.23. 21:39:48

@csetlekbotlok:
Pero, ¿qué es este estilo?

ezt nem is akarom érteni:))):
Nada de chupar, o follar, o joder o qué sé yo :) :) :)

Quiero amarte aquí y ahora

csetlekbotlok 2017.08.23. 21:50:34

@csevely: látod spanyolul mennyivel könnyebben megy? :D

csevely 2017.08.23. 22:01:07

@csetlekbotlok:
Mañana es el Fogarasi camino hacia la niebla, que es un gran reto,
Pero voy a pensar en ti cuando me levante en curvas de 350 grados. . .

Vissza: nagyon ott volt a curva peligrosa tábla:))))
Először kiesett a kormány a kezemből......

Escribiré acerca de mis otras cosas de la vida en algún momento.
Ahora quiero un buen fin de semana

Besos

csevely 2017.08.23. 22:02:32

@csetlekbotlok:
Nemtom a délamerikai spanyol mennyire érthető, bár tudod te azt:))

csetlekbotlok 2017.08.23. 22:03:28

@csevely: más o menos :D a többit kitalálom
buen fin de semana para ti también. un gran abrazo

csevely 2017.08.23. 22:08:04

@csetlekbotlok:
Yo diría que te amo, te deseo, y me muero, pero es de noche y yo también. . .

我想在这里和现在爱上你

abrazos

csetlekbotlok 2017.08.23. 22:18:50

@csevely: elpirulok még a végén :D

Forsale2016 2017.08.23. 22:26:32

Gratula :D. Godon mindenki elteved legalább egyszer :). Szép lehetett...nekem a Szentendre-Pap rét-Visegrád az egyik kedvencem....lefelé hasitani a kanyargós úton, fák között, forrás és patak...isteni.

csevely 2017.08.27. 22:33:57

@csetlekbotlok:
Sobreviví. Estoy aqui
Minden nő szép ha elpirul.
Vagy :
Cada mujer es hermosa cuando está enrojecida

D1255 2017.08.28. 06:38:02

Tok normalis vagy! Meg sok hasonlo kalandot!;)

incognito ergo sum 2017.08.28. 12:23:33

70 kilométer csak így elhatározva,, az nagyon kemény. Másnap gondolom fájt a segged erősen :)

csetlekbotlok 2017.08.28. 13:00:06

@incognito ergo sum: az a furcsa, hogy nem :D télen, hóban 16 km gyaloglás után, órákon át felfelé... na igen. akkor kissé darabos volt pár napig a mozgásom... most enyhe fájdalmat éreztem a vádlimban, de épp csak... meglepődtem

incognito ergo sum 2017.08.28. 14:43:07

@csetlekbotlok:

Akkor biztos az én bringaülésem kényelmetlen :) tavasszal az első hosszabb tekerés után sajogni szokott a farpofám. Aztán betörik, és utána már nincs gond.

Egy barátomnak van fekvőbiciklije, mondta, hogy azzal túrázva napi 200 kilométer nem is megerőltető. Csak kicsit életveszélyes, mert olyan alacsony, hogy ő sem lát át az autók fölött, és autóból sem látszik olyan jól, mint egy rendes biciklista.

De mindenképp le a kalappal, hogy kitartottál és célba értél, még ha bele is haltál :) az ilyen teljesímények tolják ki az ember határait. Akárcsak a nudizás :) illetve az a bizonyos ... különleges színház.

csetlekbotlok 2017.08.28. 14:44:55

@incognito ergo sum: az tény, hogy a nyereg szétvert, csak máshol

incognito ergo sum 2017.08.28. 15:07:52

@csetlekbotlok:

Oh, értem... vagyis sajnálom. A nyerget úgy kell beállítani, hogy egy kicsit lejtsen előrefelé. A nyeregcső felső végénél, már a nyereg pereme mögött van csavar, amit meg lehet lazítani, akkor a nyereg pár centit tologatható előre-hátrafelé (akinek relatív hosszú a lába de rövidebb a törzse, kényelmessebbnek tarthatja ha kicsit előre van tolva a nyere) és lehet billenteni 10-15 fokot, szóval azt kell beállítani úgy, hogy előrefelé lejtsen.

Ha jól van beállítva, akkor az első hosszabb túra után az ülőgumóid fognak fájni. De csak azok :)

dr bigbaby 2017.08.28. 15:14:15

@incognito ergo sum: plusz sportalsó (olyan, amin nincs varrás) és sportnadrág (véletlenül sem farmer)