Azok a fránya elvárások
2017. szeptember 14. írta: csetlekbotlok.blog.hu

Azok a fránya elvárások

Mindenki tudja, hogy nem jók. Mindenki tudja, hogy gátolják az emberi kapcsolatainkat, hogy csalódáshoz vezetnek, mérget szítanak, dühöt kovácsolnak, elrontják a napunkat, megmérgezik a gondolatainkat. Mégsem tudunk tőlük szabadulni. Hiába mondjuk, hiába hisszük. Persze kivételek mindig vannak. És a mértékek sem azonosak. Nem vagyunk egyformák.

elvaras2.JPG

Mi is az elvárás?

Mikor azt akarjuk, hogy a másik a mi elképzeléseinknek, vágyainknak megfelelően viselkedjen. Azt mondja és úgy, hogy az minél jobban cirógassa a lelkünket. Mert így érezzük magunkat fontosank, különlegesnek, kívánatosnak, értékesnek, érdekesnek. 

  • Mikor találkozom egy barátnőmmel, és előbb érkezem. Tudom hogy nem pontos. Hogy mindig késik. Mert ilyen. Mert még visszaszalad valamiért az ajtóból, mert megigazítja a sminkjét, vagy tuti beleakad a ruhája siettében valamibe, ami miatt még több időt veszít. Én meg ott ácsorgok a megbeszélt helyen, félpercenként lesve az órám, miközben megy egyre jobban hergelem fel magam. „Nem hiszem el, hogy nem lehet egyszer időben elindulni!!!” „Persze, neki minden fontosabb, mint én.” Aztán ő vidáman megérkezik, átölel, és meg csak puffogok. Lehetőleg minél látványosabban, hogy észrevegye. Hogy kicsit lelkiismeretfurdalása legyen, hogy kicsit ő is szarul érezze magát. Hát, így tényleg érdemes találkozni. Garantált a kellemes hangulat.
  • Mikor állok a buszmegállóban, futóbicikli a kezemben, a másikban a gyerek. A vállamon táska és ha mázlim van, a fülem is elbírt még egy szatyrot. Szemrehányóan nézek körbe, miközben igyekszem feljutni a járműre. „Ez jellemző. Hát persze hogy nem segít senki. Nem mintha nem lenne elég feltűnő, hogy éppen megszakadok.”
  • Mikor szülinapom van, és már reggel lesem a telefonom, hány üzenet érkezik. Sehol semmi. Én bezzeg mindenkinek korán írok. „Biztos elfelejtették. Mert ennyire szeretnek. Ennyit ér a barátságunk, a szerelmünk. Nem igaz, hogy még egy vacak sms-t sem lehet írni! Én már nem is számítok, én csak akkor jutok valakinek az eszébe, ha épp nincs jobb dolga!” És ha este, mikor végre mindenkinek van öt perce, és elkezdenek jönni a jókívánságok, mindent tudok, csak örülni nem.

 

elvaras3.JPG

Durrogunk. Belelovaljuk magunkat tök feleslegesen mindenféle baromságba. Összeesküvéselméleteket gyártunk, kitaláljuk nekünk milyen rossz, és mennyire el vagyunk hagyatva, és senki sem szeret, és ez az egész világ amúgy is kegyetlen és gonosz! Hány de hányszor fordult elő velem is. És mégtöbbször hallottam mástól. És mikor más mondja, annyira abnormálisnak hangzik, annyira nevetségesnek. Hisztinek! És semmi kedvem aszisztálni hozzá. Egyáltalán.

Szeretnék megszabadulni az elvárásaimtól. Érzem, hogy lehúz. Látom, ahogy a kis méregcsíkok végigszaladnak az idegpályáimon és feketére színezik őket. Dühös vagyok magamra. Megint elvártam valakitől egy bizonyos fajta viselkedést, és nem jött be. Mert nekem az esett volna jól. Az hízelgett volna az EGO-mnak. Ha nagyon őszinte akarok lenni, tulajdonképpen ez az egész valójában csak erről szól. Semmi másról. Ahelyett, hogy élvezném azt, amit kapok. És még akkor is, ha ott és akkor tudok neki örülni, később jön a DE. A kétségek, a mi lett volna, ha. Egész kis arzenál vonul fel, hogy minél jobban meggyőzzenek, miért nem jó az, ami. És agyalok. És szomorú vagyok. És már azt sem tudom mi van velem. Pedig most már egy másik pillanat van. Most más ingerek érnek. Ezeket kéne befogadnom, ahelyett, hogy még mindig a múltbéli vélt sérelmeimen rágódom (legyen az akár öt perccel ezelőtti, mikoris késett valaki a találkozónkról).

Én is sok csalódást okozok másoknak. Mert épp nem figyelek rá, nem azt csinálom, amit ő szeretne. Amire ő számított, amire készült. Később hívom fel, vagy nem hívom fel. Nem jobbra megyek, hanem balra. Nem a kék nyalókát veszem meg, hanem a pirosat (vagy egyáltalán nem veszek semmiféle nyalókát, akkor sem, ha már az egész bolt minket néz. Elvégre nekem is vannak elveim).  

Az egyik pillanatban még el tudom magam engedni. Egészen addig, míg a folyó szép tájak felé sodor. Aztán mikor jön a vízesés elkezdek kapálózni.

Szóval most küzdök. Jelen pillanatban is teljes harci felszerelésben. Egyik oldalon én, másikon az a bizonyos hárombetűs.  És egyetlen fegyverem van: a beismerés. Azt hiszem, jól jönne némi segítség.

Mindenesetre a cél megvan.

 

elvaras.JPG

A bejegyzés trackback címe:

http://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr10012826218

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Szőkenőőő 2017.09.14. 08:58:10

Tudod majdnem mindenkivel megesik, hogy kigondol valamit, és várja rá a reagálást. Amikor az agyunkban megszületik, milyen tettünkre milyen hozzáállást várnánk el. És mikor nem úgy történik, akkor mérgelődünk, szomorkodunk. Pedig ez csak a mi elvárásunk, a mi gondolataink. Mások kívülről ezt teljesen másképp látják, és az ő elképzelésük szerint reagálnak.

Persze, ha egy barátnő késik, akkor az nekünk bosszantó. Nekem is van ilyen barátnőm, és tudom, ha találkozni akarok vele, fél órával hamarabbi időpontot kell mondani, hogy ott legyen időben. Főleg, ha mondjuk vonat indulásra kell odaérni, mikor egyszer már 1 tized másodpercen múlott egy vonat lekésése miatta.

Már az is jó, hogy egyáltalán felfedezted magadban, hogy hajlamos vagy az 'elvárásmániára'. Nem vigasz szerintem, de az emberek nagyon nagy százaléka él így. Saját magunkat büntetjük ezzel, mert a másik, akitől elvárjuk a megfelelő reakciót, baromira nem lát bele a fejünkbe, hogy mi mit akarunk tőle.
Mikor a füleden is lóg szatyor, és magadban durrogsz, hogy senki nem segít, talán megkérhetnél valakit, hogy legyen szíves segítsen felszállni. És láss csodát, majdnem biztos, hogy lesz aki segíteni fog.
Amikor már eljutsz oda, hogy a felköszöntésnek csak azért nem örülsz, mert nem reggel, hanem este történik, és ennek akár hangot is adsz, az már valóban a hiszti kategória :) Itt az ideje ezen változtatni, jól látod :)
És biztos álltál már értetlenül valaki reakciója láttán, amit nem tudtál hova tenni. Na ilyenkor tuti te sem feleltél meg az elvárásainak.

Én úgy gondolom, ezt nem lehet véglegesen megváltoztatni, annyira belénk van ivódva, Nem az kellene célnak lenni, hogy fogalmad se legyen mi fog történni, ez szinte lehetetlen. De ha már egyes dolgokat a helyére tudsz tenni magadban, hatalmas előre lépés. Sok agyalást és mérgelődést spórolhatsz meg vele.

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 09:12:08

@Szőkenőőő: :))) Nem kell mindent szó szerint venni, amit leírok. Ezek példák az életből, a környezetemből. Amióta a gyerekek megvannak, képtelen vagyok odaérni időben bárhova. Nem járok bkv-val, gyalog megyek. De tény, hogy sok szatyor van nálam. És egyáltalán nem érdekel, ha valaki csak egy hónappal később köszönt fel. Nemhogy aznap este. Amúgy van egy ilyen barátom. Tudtam, hogy eszébe fog jutni a szülinapom. Majd. Egyszer. 3 hét múlva köszöntött, és tök örültem neki.

Az írásaimon keresztül szeretnék rávilágítani dolgokra. Sarkítok. Túlzok. Hogy egyértelműbb legyen. Olyan ez mint egy karikatúra. Ha bizonyos vonásokat erőteljesebben rajzolok, akkor könnyebb észrevenni, hogy jé, tényleg, hát tényleg nagy orra van.
Lehet, hogy ezt valahol jeleznem kéne. :)

Nekem amúgy a nyuszikás vicc jutott eszembe, mikor megy a rókához hogy kölcsönkérje a porszívót / létrát / söprűt.

Dartois83 2017.09.14. 09:26:44

Jó bejegyzés, érdekes volt olvasni. Nekem az első példád, az állandóan késő barátnőd nagyon ismerős. Én is pontos embernek tartom magam, legalább is utálok késni, rossz érzéssel tölt el. Rengeteg ember van, aki viszont magasról beletojik: az ilyen emberekkel rossz programot tervezni, utazni, stb. Nagyrészt visszavetik az embert. Ha pedig szóváteszed, akkor kikelnek magukból, hogy mégis miért nem vagyok laza. Rosszabb esetben direkt belassulnak még jobban. Nem tudom mit lehet velük kezdeni, aki esetleg fontosabb, annak vagy elnézed, vagy úgy tervezed vele a programot (pl. 4 órát mondasz de valójában 5-kor akarsz találkozni vele).

Szőkenőőő 2017.09.14. 09:30:41

Khm.....tudod....asszem nem nekem való a te blogod. Lehet, hogy én baromira földhöz ragadt vagyok, és nem tudok belelátni olyan dolgokat, amiket te gondolsz. Na ez egy baromira éles példája ennek a posztnak, hogy mik azok a gondolatok, amik a te agyadban megszületnek, és mik azok, amik mások (én) agyában megszületnek róla.
PEDIG.....valahogy volt egy ilyen érzésem, hogy így fogsz reagálni. Mert már nem egyszer jelezted hozzászólásomra, hogy amit leírtál nem rád vonatkozik, nem a te életedről írtál, csak példa, csak átvitt értelem....stb.
Miközben a megfogalmazásod szerint én úgy értettem, a saját életedről beszélsz. Pl a szülinapos rész, amikor reggel helyett este, és te átéled a világ fájdalmát, nemtom hogy lehetett volna másképp értelmezni mert most meg írod, hogy a 3 hét múlva történő köszöntésnek örültél. A buszmegállós résznél pedig csontra elhittem amit írtál, aztán kiderül, nem is jársz busszal. Bakker ne hari, de nekem nagyon bonyolult vagy.
Nem kell jelezned, hogy mit hogy gondolsz, mert mit írhatnál oda? Hogy na ezt a GYK kedvéért ideírom, hogy ez most sarkítás?
Asszem maradok a fütyipunci témánál ahhoz legalább picit értek, és ott nem kell a mögöttes tartalmat keresni :D:D:D

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 09:34:30

@Dartois83: Furcsa egyébként az időhöz való hozzáállás. Erről is sokat gondolkoztam, írtam. (volt egy cikk, egy notorikus késő szemszögéből, aztán egy másik, az erre való reakcióról)
Valahogy mindig olyan emberek vettek körül, akik késtek. Rendszeresen. Én meg előbb mentem mindenhova. Néha tényleg felhergeltem magam. Aztán amióta a gyerekek megvannak, csúszom. Folyamatosan. Ha velem vannak.
Érdekes átélni ezt a változást. De amikor elindulnátok, harmadszorra végre, és akkor szól, hogy pisilnem kell... Totál out of control. De ha ők éppen apukánál vannak, azért visszaáll a "rend".
De ez az egész arra mindenképp jó volt, hogy megtanultam lazábban kezelni. Azt mondjuk továbbra sem szeretem, hogy ha nálam beszélünk meg egy találkát, és az illető csúúúúúúúszik, mert hát úgyis otthon vagyok, ráérek.

Dartois83 2017.09.14. 09:48:27

@csetlekbotlok: Igen, gyermekkel érthető, de a barátnődnek pl. mi a mentsége? Az, hogy egy óráig tart sminkelni magát, anélkül el sem hagyja a lakást? És persze mindig elfelejt valamit utólag? Ez mind trehányság, hanyagság. Nem gondolnak abba bele, hogy a másik félnek hátránya adódhat, ha nem pontos az illető. Érdekes, hogy az apjuk jobban rendet tart, érdemes lenne összehangolnotok ezt a nevelési kérdést, mert lehet, hogy valamiért ebben ő a jobb (bizonyára több mindenben pedig te).

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 09:52:57

@Dartois83: Úgy értettem, hogy mikor az apukájukkal vannak a gyerekek, és nem velem, akkor nem kell alkalmazkodnom hozzájuk, visszaáll a "rend", azaz megint időben tudok érkezni mindenhova :) bocsi, nem volt egyértelmű a megfogalmazás

Dartois83 2017.09.14. 09:55:24

@csetlekbotlok: Érten, de szerintem az sem árt, ha a gyerekeket ideje korán rászoktatod a pontosságra. :)

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 09:59:29

@Dartois83: minden reggel ezért küzdök :) és már iskola van, nincs kifogás, kelni kell, menni kell

drlover 2017.09.14. 10:03:59

@csetlekbotlok: ....ez az írói szabadság....olyan mint egy regény alakot 5-6 személyből összegyúrni, hogy a szerző kifejtse mondanivalóját......kb. mikor egy regény fülszövegének bevezetőjében ezt olvashatjuk "önéletrajzi indíttatású".....az írás lényege, hogy felkeltse az érdeklődést, érzéseket ébresszen, megmozgassa az agyunkat.....motiváljon minket a saját gondolataink megfogalmazására az adott témát illetően.....és nem utolsó sorban szórakoztasson....régebben én is írtam........akkor égettem el mindent, amikor Szabó Magdát kezdtem olvasni......nekem ő a Nagy Ő...
Úgy nem tudok írni, mint ő, akkor inkább sehogy se írok.....

drlover 2017.09.14. 10:11:36

@Dartois83: nekem is volt egy ilyen barinőm.....egyszerűen szétszórtak....nem tudnak gazdálkodni az idővel..pl. neki állnak még gyorsan főzni, hogy az is meglegyen, de közben lógnak a telefonon...elszalad az idő...akkor még készülődni, stb.
ami azt illeti engem is halálra idegesített......különösen, amikor úgy volt, hogy feljön hozzám, mondjuk 5-re...aztán este 8-kor még sehol...hívom...erre ő...azt mondtad nem mész sehová....
Szerintem nem elvetendő és alaptalan elvárás, ha szeretném ha az én időmet is tisztelnék.....
mert, hogy míg várakozok...ugye nem kezdek bele semmibe, hogy megérkezni méltóztatik a várt személy, akkor vele foglalkozzak...ne éppen takarítsak, körmöt lakkozzak, hajat szárítsak, stb.

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 10:20:13

@drlover: köszönöm! köszönöm és köszönöm!!! célt értem :D

amit írsz @Dartois83 -nak... tök hasonlót olvastam a Díványon (meg gondolom mindenki, aki notorikus késővel találkozik, átélt már hasonlókat)
Én az Idő csapdájában c. postban fogalmaztam meg, de a díványos stroy linkje itt van: divany.hu/vilagom/2017/05/24/ezert_utaljuk_azokat_akik_allandoan_elkesnek/
Volt egy randim. Nálunk találkoztunk volna. 7kor. Kitakarítottam, lezuhanyzotam. Pici smink (csak szemceruza és szempillaspriál, én ennyit tudok, de ez legalább hamar megvan), szépen felöltözöm. Lefőzöm a kávét, mert tudom, hogy mindig iszik. Várok. 6:55. Aztán fél 8, 8.... Aznap el se jött. Nem hívott, nem üzent. Sms-re, hogy hali, merre jársz? nem reagált. Két napig totál csend. Persze megvolt a kifogás, a magyarázat utólag. De én aznapra nem tudtam más programot csinálni. Már azt sem, hogy megnézzek akár egy filmet. Belekezdjek valamibe. Semmit. Nekem az az este ki volt húzva.
Szóval igen, én is azt érzem ilyenkor, hogy nem tisztelik az időmet. Amiből kevés van és értékes.

drlover 2017.09.14. 10:33:58

@csetlekbotlok: ezt én olvastam....tisztán emlékszem.....a díványost...nem véletlenül kattintottam rá anno :)

Dargay Rwin 2017.09.14. 11:01:30

@Szőkenőőő: tökéletesen ugyanígy jártam egy másik blogger esetében. Ott privátban leveleztünk és amikor elszörnyedtem egy egy blog bejegyzésén, akkor kinevetett, hogy az nem is vele történt meg, csak kitalálta az egészet, ráadásul a történetben szereplő vetélytársnőjével jó a viszonya és együtt nevetnek a kommentelőkön. Akkor szakadt el a cérna nálam.

drlover 2017.09.14. 11:56:20

@csetlekbotlok: nem....túl is lőttél a célon.....mert ezen pörög az agyam...hogy valóban frányák-e...az elvárások ??????

Tudod mi jutott eszembe ? Az illemtan....az illemtankönyv......a II. világháború elöttig még illemtan órák és tanárok voltak...
Az illemtan nem az össztársadalmi elvárások regisztere ?? Egy non-verbális szabály rendszer írásba foglalása ?????
Including ne késs, kabát felsegítés, nő előtt ajtó kinyitás, az evés befejezés jelzése a párhuzamosan keresztbe helyezett evőeszközzel.......és így tovább .....hmmm....?

Gour 2017.09.14. 16:47:02

Napi 300 mg magnézium 1x, apátsági stresszoldó teakeverék 2x és az emberi problémák új dimenzióba kerülnek.

csetlekbotlok.blog.hu 2017.09.14. 21:40:47

@drlover: hmm, elgondoloztató meglátás. nem is tudom. az elvárások egy része biztos jogos. talán inkább azokra kell figyleni (mindjárt kiszakadnak az ablakok, olyan szél fúj), amik károsak. és leginkább ránk nézve. pl szülinapos sms példája

incognito ergo sum 2017.09.15. 15:19:47

Nincs sok baj az elvárásokkal :-) csak néha frissíteni kell őket.

incognito ergo sum 2017.09.15. 15:21:13

@Gour:

Apátsági stresszoldó teakeverék...? Ez az, amit a szerzetesek isznak, hogy ne legyen merevedésük, nem?

Diorella Queen 2017.09.17. 05:03:06

@drlover: Én mindenféle elvárásokra teszek magasról , mert abban a korban vagyok,amikor mindezt már megtehetem. Csak annyit hagyok meg ami önmagam felé szükséges vagy jólesik.
Többi kuka.
El sem hiszitek hogy milyen jó így élni.