Nem minden szerelem, ami annak látszik
2018. augusztus 10. írta: SzCsilla Szöcsi

Nem minden szerelem, ami annak látszik

Csilla történetei

 

Egyre jobban alakultak a dolgaink. Mind közelebb és közelebb engedtük a másikat, működött ezerrel a kémia, volt kötődés,  szeretet... Az „ismerlek” érzés és jó veled.

pussz2.jpg

Sétáltunk az utcán, romantikus környezet: langyos éjszaka, mi meg kézenfogva, összebújva. Minden adott volt. És akkor egyszer csak jött ez a fagyos fuvallat, vagy ráeszmélés vagy nem is tudom minek hívjam. „Nem tarthat örökké.”

Hogy most azonnal lesz-e vége, vagy holnap, vagy egy év múlva, arra nem volt válaszom. „Élvezzük, amíg lehet” – mondtam volna, ha nem hat valahogy furcsán adott körülmények között. „Ez most hogy jött?” - kérdezte volna. Én meg motyogok valamit, hogy „semmi, semmi”.

Megtelepedett bennem. Minden érintésemben, csókomban benne volt a félelem. „Lehet, most utoljára...” És jobban és szorosabban öleltem mint valaha.

Nem tartozott hozzám. Nem birtokoltam és nem is akartam. Jött és ment amikor kedve volt. Amikor látni akart. Nem szóltam semmit, csak örültem, mikor velem volt.

Sose mondtam neki „szeretlek”. Nem akartam az ezzel járó felelősséget ráterhelni. Nem akartam, hogy kényszer szaga legyen az együttléteinkek. Akkoriban sokszor haraptam a nyelvemre...

pussz.jpg

Aztán már nem is tudom mi történt. Leginkább azt hiszem az élet. A munka meg a hétköznapok, meg külföldre kellett mennie egy két hónapos tréningre. Iyesmik. Mint kispadon ülő cserejátékos néztem hogy hogyan alakul át a kapcsolatunk és leszünk leginkább ... jó barátok. Hogy hogyan változik ő is. Új ingerek...

Ideje volt elengednem.

Biztos voltam benne hogy egyszer csak felhív és „találkoztam egy nővel és...”. Én meg majd összetörök, vagy legalábbis feltép vele egy gyógyultnak hitt sebet. De én hívtam őt. Már rég lemondtam arról, hogy nekem is részem lehet „abban”. Hogy szabadon szerethetek, hogy milyen úgy igazán, de tényleg úgy igazán boldognak lenni. Feloldódni.

Engem jobban meglepett mint őt. És örült. Őszintén.

Azt hittem rá vágyok. Hogy ha hagyná, ha bízna, ha... Csupa „ha”... Minden tökéletes lenne. Furcsa így visszatekinteni. Vannak dolgok, amiket nem lehet erőltetni. Hiába adok neki időt, hogy majd biztos ... Most már tudom.

Idegen ez az érzés. Hogy tényleg JÓ. Hogy létezik. Nem tudom megszokni. Nem tudom megunni. Nem tudok betelni vele. Pániktól és rettegéstől mentes, tökéletes bizalom. Nem tervezek, nem vetek kártyát, nem nézek a jövőbe. Csak hagyom, hogy átjárjon, hogy legyen.   

A bejegyzés trackback címe:

https://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr5014173281

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2018.08.10. 13:38:22

"Aztán már nem is tudom mi történt." Pedig leírtad: "Sose mondtam neki „szeretlek”."

umidmerchant 2018.08.10. 13:40:08

Az én definícióm szerint ez biza szerelem... Mert az nem csak sírig tartó lehet. Ott van még a gyorsan lángoló, de gyorsan ellobbanó is, meg a több ember iránt érzett (vö. poliamória), nameg ez, amikor tudod, hogy vége lesz, de olyan jó benne lenni.
...meg ezernyi más válfaja még, kinek-kinek ízlése szerint

Burgermeister 2018.08.10. 21:27:18

nem kell nekem,megvagyok nélüle

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2018.08.11. 06:52:57

@umidmerchant: Ez az, a te definíciód szerint :) De ha más nem érzi jól magát benne, akkor nem az :) Vagy csak önismerkedik, és furcsának érzi, hogy mégis jól érzi magát benne, pedig azt gondolta, hogy ez biztos nem lesz jó. Ez esetben persze megint az :)

Nekem sajnos az első házasságom volt ilyen, azóta menekülök az összes ilyen langyosfos kapcsolatból. (ergo, nekem ez nem szerelem :P )

umidmerchant 2018.08.11. 08:06:38

@pannonfunk: egyéni preferencia kérdése :) meg élethelyzetfüggő is. A lényeg, hogy felismerd, hogy neked épp milyen kapcsolatra van szükséged (és ezt nyíltan kommunikáld a másik felé)

Almandin 2018.08.11. 11:19:22

@umidmerchant: Egyszer mindnek vége lesz. Legkésőbb a halállal. 4 milliárd év múlva meg a Földnek is vége lesz. El kell fogadni, hogy minden véges.

M87 2018.08.11. 16:23:12

Nem lehet, hogy a fellángolás lett összekeverve a szerelemmel? A leírásból nézve intenzív szenvedélyekkel teli viszony volt, ami hamar kihunyt.

notC 2018.08.13. 13:04:37

"És akkor egyszer csak jött ez a fagyos fuvallat"
Ez borzasztó!!! Komolyan!
Megfigyeltem, hogy a mai kapcsolati dinamikában az egyik legerősebb tényező a szakításra való felkészülés. Egy házasságban vagyonnyilatkozat, a "hozott" dolgok tulajdonjogának megtartása, a közös szerzemények címkézése (enyém-tiéd, miénk/2, ha arra kerül a sor). Nincs mi, nincs együtt, nincs örökké (tartson bármeddig is). Olyan, mintha már a film főcím zenéjénél a csattanót várnák!

SzCsilla Szöcsi 2018.08.13. 13:11:12

@M87: Mi a hamar? A hamart nem zárja ki az "ismerlek" érzés?

SzCsilla Szöcsi 2018.08.13. 13:13:08

@notC: ezt nem értem egész pontosan... eleve a rosszra, a végére készülünk és úgy alakítjuk az életünket, hogy ha ez bekövetkezne, akkor.... ?

notC 2018.08.13. 13:34:41

@SzCsilla Szöcsi: Mert nem?
Igaziból ez a szösszenet is arról szól (nekem!), hogy a lány nem tudja magát beleengedni a kapcsolatba, mert már azon agyal, hogy vége lesz. Így aztán el sem kezdődik igazán, mert szép lassan megdöglik a szerelem, mielőtt megszületett, élhetett volna!
Picit sopánkodtam a "mai fiatalok" kapcsán, de semmi komoly! Benne lenni biztosan más (jobb), mint kívülről nézni :-)))))

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2018.08.13. 18:17:12

@notC: +1

Ezt írtam én is, hogy ott van kerekperec leírva: "Sose mondtam neki „szeretlek”." És gondolom, nem csak nem mondta, hanem nem is viselkedett úgy. Ez így önbeteljesítő jóslat.

Volt egy ilyen bölc sesség is, hoggyaszonygya (nem tudom szó szerint, improvizálok): Mindegy, hogy azt gondolod, hogy meg tudod csinálni vagy nem, a végén úgyis igazad lesz.

Almandin 2018.08.13. 23:05:39

@SzCsilla Szöcsi: Sajnos az embert a csalódások is késztetik erre. Nagy naivitás kell ahhoz, hogy valaki azt higgye, biztos örökké tart és nem csalódhat. Anyagilag okos ember bebiztosítja magát. Ez olyan, mint a lakásbiztosítás: ne legyen rá sose szükség, de ha baj van, életmentő lehet.
Örök kapcsolat meg valószínűleg nincs, csak a keresztény fantáziákban. Ők képzelik azt, hogy még a mennyországban is örökké együtt lesznek. A halál biztos pontot tesz minden kapcsolat végére, legfeljebb transzcendens reménykedés képzelhető el (amit nem érdemes komolyan venni).

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2018.08.14. 08:24:48

@Almandin: Az egy döntés, hogy a transzcendens reménykedést komolyan veszed-e vagy sem, és szerintem mindenkinek hagyjuk meg magánügyének, ne te mondd már meg, hogy a másik ember hogyan érezze boldognak magát.

De akkor meg beszéljünk arról, hogy "ásó, kapa, nagyharang", mint örökké tartó szerelem.

SzCsilla Szöcsi 2018.08.14. 08:32:33

@Almandin: hasonlóról beszélgettem egy barátommal. Hogy ha x évesen már az ember nem úgy gondolkodik, ami az enyém a tied is, lehet-e az szerelem. Mert mikor 20 éves az ember, és semmije nincs, könnyű azt megosztani. És aztán együtt felépíteni egy életet (lakást, stb, stb). De ha túl van már jó pár veszteségen, és többször kezdett mindent a nulláról, már van benne ez a félelem, bizalmatlanság, vagy realitás(?). Szerelem attól még a szerelem? Vagy már csak szeretet, kötődés, ilyesmik.

SzCsilla Szöcsi 2018.08.14. 08:35:50

@pannonfunk: Ha úgy éljük meg az együtt töltött pillanatot, hogy lehet ez az utolsó, sokkal jobban tudjuk értékelni, átélni, mélyebben akár. Holnap elüthet a villamos. Szerinted ez önbeteljesítő jóslat. Fellángolás. Érzelemmentesség vagy akármi. De ha tudod, nem a tiéd valami örökre, jobban vigyázol rá, nem? Minden alkalommal átadod magad, minden alkalommal hálás vagy, hogy ott lehetsz, hogy még érintheted. De ezt te sokkal jobban tudod :(

pannonfunk · http://utunkultraba.blog.hu/ 2018.08.14. 11:16:57

@SzCsilla Szöcsi: Én akkor is tudtam értékelni, amikor nem tudtam, hogy ez az utolsó. Sőt. Igazából felmerült az, hogy ha az orvosok alaposabban vizsgálódnak, akkor tudhattuk volna, hogy az utolsó hónapok jönnek. És valahogy úgy gondolom, hogy jobb volt ez így, hogy nem tudtuk...