Egy kapcsolat hétköznapjai
2018. augusztus 31. írta: csetlekbotlok.blog.hu

Egy kapcsolat hétköznapjai

1. Éreztem, ahogy jön elő belőlem a hisztis picsa. Mostanában diszkomfortérzetem volt a kapcsolatunk miatt. Nyeltem és csendben maradtam, mert „türelem, türelem”… vagy mert féltem. Vagy egyszerűen csak nem szeretek konfrontálódni. Tudtam, hogy nagyon be fogok neki szólni, és hirtelen nem fogja érteni, ez most miért és honnan és „mi a fasz bajod van ma neked?” De nem tehettem ellene semmit. Mint a kitörni készülő vulkán. Legalább menstruáltam volna… De arra se lehetett fogni. MA-MARADJ-CSENDBEN-NE –SZÓLALJ-MEG! Bíztattam magam. Mint az ellendrukker, a kisördög ott buzdított, mondd meg neki, gyerünk, gyerünk! Mondd csak meg! Igazad van! Azért mindennek van határa!

kozepso_ujj.jpg

Idegesen járkáltam fel-alá, próbáltam valahogy lenyugodni…  És jöttek a hangok, hogy „peersze, mert ő ennyire sem képes, hogy…” és „ennyit jelentesz neki, csak egy….” Ki akartam szökni a fejemből, elmenekülni. Racionálisan gondolkozni. Vagy inkább nem gondolkozni. Az mégjobb. El, el innen.

Aznap fejfájásra hivatkozva lemondtam a találkozót. Azt hiszem, így volt „praktikus”. „Viszek neked gyógyszert!”- próbálkozott. Ha nem gyűlöltem volna abban a pillanatban annyira, akkor imádtam volna érte. De vannak napok, amikor a másik nem tud jót tenni.  

Másnap reggel épp fogatmostam, mikor csengettek. Még pizsamában, kócos fejjel nyitom az ajtót. Ott áll két meleg zsemlével, zacskós kakaóval a kezében, és kaján vigyorral az arcán. „Hogy van a kis beteg?” és már adja a csókot, és én nem tudok tovább fortyogni, csak tuszkolom be a hálószobába. „Nem érzem jól magam, ma ágyban kell maradnom.” Küldöm a főnökömnek az sms-t, és így is teszek.

Valamikor délután még megkérdezi, hogy mi is volt tegnap, akarok-e róla beszélni. „Nem. Csak hülye voltam.” Hangzik a válasz. „Volt már ilyen.” És mielőtt újra felhúzhatnám magam rámnevet, és betapasztja a szám.

2. Kezemben a kés, épp szeletelném a húst. Meg akarom lepni. Fel vagyok dobva, sürgök-forgok. „Később érek haza, van még egy megbeszélés. Talán 9-re. Bekapok valamit, ne várj meg a vacsival.” Vágnám bele az eszközt a deszkába, de jól nevelt vagyok. Csak leengedem. A csirkét pedig visszateszem a hűtőbe. Majd holnap megcsinálom.

Hirtelen céltalannak és üresnek érzem magam. A kép, ahogy belép az ajtón, megcsapja a kaja illata az orrát, én a nyaka köré fonom a kezem és valami miatt már nem is vagyunk olyan éhesek, szertefoszlik. Ezen a héten harmadszor kell túlóráznia.

...

olvas.JPG3. Fáradtak vagyunk és feszültek. Nem tesz jót a tél. Mindenen felhúzzuk magunkat és olyanokat vágunk a másik fejéhez, amit tudunk, nagyon nem kéne. A szemétlevivéstől kezdve a porcicáig mindenből problémát csinálunk. Néha már nem tudom elviselni. Bambulja a TV-t, néz valami sportműsort, láthatólag nagyon élvezi... Ilyenkor hozzá se lehet szólni. Hogy fulladna meg. Bevonulok a szobába olvasni, fél óra múlva bejön utánam. Mint egy függönyt félrehúzza a hajam, és megharapja a fülem. Nincs most kedvem hozzá, menjen a fenébe. De nem hagyja abba. OLVASOK ha nem látnád. De nem szólok semmit. ÉPP NAGYON IZGALMAS A KÖNYV, de kezdenek összefolyni a betűk, már nem tudom melyik sornál tartottam, már lecsukódik a szemem és már érzem a nyelvét a számba, és akármennyire ellen akarok állni, és bosszúból jusztse élvezni, a testem önkéntelenül reagál, a pulzusom emelkedik, a légzésem egyre szaporább és már simogatom, már csatolom ki az övét, már engedem magamba. 

4. Órák óta mentünk, fel, fel, fel. Meghalok mindjárt. De jól esik. Végre leülünk egy sziklára, nézzük a tájat, majszoljuk a szendvicset és megisszuk a teljes vízkészletünket. Szinte. A vállára hajtom a fejem, átkulcsolja  a derekam. Így maradunk egy jó negyed órát. Nem szólunk. Nincs szükség szavakra. Csak jó így, itt kettesben.

...

5. Telenyomott tejszínhabbal, mert az olyan szexi. Mire a felét megeszi, a másik fele elfolyik, ragadok a létől és olyan röhögőgörcs jön rám, hogy nem bírom abbahagyni. Rákenem az arcára, kenném a mellkasára, de lefogja a kezem. Szabadulnék, de nem enged, és csúszkálunk és nevetünk és szeretem.

tejszinhab.jpg

...

6. „Sajnálom.” Mondja. Nincs sok cucca. Nem akarom hogy elmenjen. „Nem akarom hogy elmenj.” És bőgünk mindketten, mint két hülye, de főleg én és lehet az ő arca tulajdonképpen csak az én könnyeimtől vizes. És fogadkozunk, hogy majd megoldjuk, hogy nem számít, hogy ne haragudj, és egy barom vagyok. És fáj és rossz, de ha most kilépne az ajtón ...

...

7. Megváltozott minden. Átértékeltünk. Megerősödtünk. Furcsa és egyben bizarr ez.

...

8. Agyamra megy a pakolás, a kosz és a por mindenütt. Hetek óta dobozok, parkettalapok, és szerszámok között élünk. Sikítva üvöltök. „Na jó, ebből elég.” Szól. Elővesz egy táskát, elkezd pakolni aztán megfogja a karom, szinte kilök az ajtón, és bezárja magunk mögött. „Gyerünk.” „Hova?” Kérdezem, mint akit pofon csaptak. És már indítja is a motort, és mi száguldunk, azt sem tudjuk merre, és feltekerjük a rádiót, és hangosan énekelünk... Éneklek, ő meg nevet, megfogja a fejem, odahúzza magához és nyom rá egy puszit. „Bolond.” És hálás vagyok hogy kirángatott ebből az őrületből, és tudom hogy egyszer kész lesz, és megint nyugi lesz, de mindig van valami, és csak egy állandó. De az szerencsére az.

A bejegyzés trackback címe:

https://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr7814210483

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

pannonfunk 2018.08.31. 09:06:39

A fránya szerotonin. Ha leesik, akkor még beszélni is fáj. Volt olyan, hogy kérte, hogy mondjam el, mi bánt. Én meg mondtam, hogy bocs, most nem tudok beszélni. Csináltam egy forró tejeskávét, beöntöttem a termoszomba, és kiültem a parkba. Április vége felé volt, már kizöldeltek a levelek a fákon, bárányfelhős volt az ég, kellemesen cirógatta a szél az arcomat, a tavaszi napsütés meg mégjobban. Aztán hazamentem, megbeszéltük a dolgokat. Már fogalmam sincs, hogy mivel bántott meg, csak arra emlékszem, hogy milyen jó volt kibékülni.

2018.08.31. 10:04:26

...Áááá... tehát a blogger is ember.. ez fontos infó! Az a praktikus a tudatos/elemzett kapcsolatmenedzsmentbe, hogy hasznos rutinra tehet szert az ember .. edzésbe jön és az új kapcsolatot már lényegesen kisebb energia felhasználással nullázhatja le. :)

Belzebubo 2018.09.01. 19:58:25

De szép! Olyan Örkényes...

csevely 2018.09.02. 00:14:20

"Telenyomott tejszínhabbal, mert az olyan szexi."
Én eddig csak rá mertem nyomni, de egy próbát megér. . .
És mit tegyen szegény ember, ha laktózérzékeny?
Imádom a stílusodat, ha nem mondtam volna még:D
És még mindig :
www.youtube.com/watch?v=7saGjFWyA5Q

我愛你 volare.....cantare...

vitéz Beverneky 2018.09.02. 08:39:23

@csevely:
az bevesz a viagra mellé egy espumisant...

Mia and me 2018.09.02. 10:15:31

Grincs változat:

1. a főhősnő csak nem mondta el hogy mi a baja, mivel bántották meg ... Ehelyett elb.szott egy napot a szabadságából, a lovag meg egész nap megkapta amit előző este csak úgy kaphatott volna meg, ha előbb bocsánatot kér azért amit a főhősnő ellen elkövetett (és amin dühöngött épp amikor lemondta a randit).
2. A főhősnő fejébe csak beette magát a gondolat, hogy nincs egyedül :), ezért ha túl sokat kell túlórázni a fickónak, akkor már a húst sincs kedve felvágni... dögöljön éhen mindenki.
3. Amikor főhősnő akar "valamit", akkor a pasi b.szik rá, amikor a pasi akar valamit, akkor főhősnőt nem haygja békén míg meg nem kapja...
4.Végre valamit tényleg közösen csinálnak :)
5. Ki takarított ezután és ki tette a cuccot a mosógépbe és ki teregetett?
6. Dobná kifelé, de már be van hálózva.
7. Megszokták egymást, kölcsönös a függés.
8. Lehet előbb közösen rendet kellett volna rakni vagy fizetni valakinek aki gyorsabban leparkettáz és kitakarít :) Hogy a fenébe lehet hetekig dobozolni?

pannonfunk 2018.09.02. 13:10:58

@Mia and me: De azért a négyes pontba még a Grincs sem tud igazán belekötni, ugye? :)

Szerintem jó kis írás ez. Az eleje, na az, ami kicsit nyitott nekem. Hogy mi a háttere a nemkommunikálásnak. De a többi nemcsak, hogy életszagú, hanem kerek egész is.

Untermensch4 2018.09.02. 19:09:40

@csetlekbotlok.blog.hu: A "3." elején vázolt kellemetlenségek egyébként egy vékonyka könyv elolvasásával akár le is nullázhatóak...

2018.09.03. 08:00:38

@csevely: Ja..ez a telenyomott tejszínhabbal látom másnál is megmozgatta a fantáziát :))) Az usa egyetemein hódító butt chuggingra asszociál az ember .