Mi van a happy end után?
2019. március 13. írta: csetlekbotlok.blog.hu

Mi van a happy end után?

Sokunk már tudjuk, hogy az élet nem fenékig tejfel, és a kapcsolatok sem. Mégis hajlamosak vagyunk újra és újra elérzékenyülni  egy romantikus film láttán, ahol 90 percen keresztül szivatja egymást a két hős valamilyen formában, hogy aztán a végén tanúk elött (autópálya közepén, vonatállomáson, munkahelyen, esküvőn) végre kimondják, hogy „szeretlek” „te is? Én is”, és jaj de jó, és megvan a csók is, és függöny.

Aztán ránézünk a mellettünk bóbiskoló Jocira, és bezzeg te nem tudsz ilyen romantikus lenni. És akkor még mázlink van, hogy Joci legalább odaült mellénk, és nem mondta, hogy Icukám, ezt inkább a Katával ha lehet, jó?

Mert hát a fenébe, mennyit küzdöttek egymásért, és a szerelem minden akadályt legyőz, és szépeket mondanak, és mindenki vidám.

happy_end.jpg

Aha, hát hogyne.

De legyen ez. Legyen elsöprő szerelem, láb és gyomorremegés, és falnak tolás, és akármi. Csakhogy a játékból hiányzik pár dolog.

Mégpedig hogy ez az út eleje, a start. És nem az end, ahogy a filmek próbálják belénknevelni. Azt hihetnénk, hogy dehát ez  a jobbik vagy izgalmasabbik rész, és hormontúltengésileg nyilván igaz is lenne, csakhogy ez a felszín, vagy rózsaszín köd, vagy hívjuk ahogy akarjuk.

Elhisszük, hogy most már mindig így lesz, mindig mosolygunk és nevetünk, és a másik mindig rajong és mi is, és hűdejó. És nem vagyunk felkészülve ...

A pofáraesésre.

Mert egyszercsak jönnek a szürke hétköznapok. Már nem randizunk, már nincs olyan tuning. Mi kérlek már bevásárolunk. Takarítunk. Főzünk. Egyre ritkábban járunk el. Süppedünk. Egyik oldalról persze.

Unalmas. Leírva.

Pedig...

Néha ráeszmélek, „ismerem”. És hogy ez milyen nagy szó. Ismerem a gondolkozásmódját, hülye kis apróságokat, háklikat. Tudom a lélegzésének ritmusának változásából hogy most jó vagy rosszkedvű. Egy fél üzenetből, hogy most mérges. És még egy csomó csomó mindent. És aztán ráeszmélek, hogy te jó ég, mennyi mindent NEM tudok még róla. Hány és hány szituációban nem láttam még, és hirtelen, az előbb még szürke hétköznapnak titulált valami áhított kalandnak tűnik. Mert hát bakker, még nem volt olyan, hogy valamin nagyon összevesztünk volna... És hogy fogjuk megoldani? Mit fog csinálni? És én? És még olyan sem volt, hogy ott ülünk a gyerekkel a felvételijén, és már úgy szorítjuk egymás kezét hogy fáj. És olyan sem, hogy elfelejtett tojást venni, pedig a sütihez azért nem árt. Hisztizni fogok vele? Vagy leszalad újra a boltba? És azt sem láttam, hogy rájön a kapuzárási pánik, vagy csak itt a tavasz megint, és jobban megnézi a nőket, és én féltékeny leszek, és rosszul esik, ő meg azt mondja kis lüke. És nem volt még krízishelyzetünk. És nem unatkoztunk... Unatkozni akarok! Tudni milyen az. Milyen mellette halálba unni magam. Milyen unni a fejét. És aztán túllendülni azon is.

És minden egyes jó vagy rossz pillanat után, minden válság ellenére, vagy pont azért, ott lenni a másiknak, a másikkal. És érezni, hogy ami könnyed kis szerelemnek indult, romantikus zsepitelesírós és eldobós románcnak, hogy lesz egyre erősebb és mélyebb az idő múlásával.

Szóval mi van a happy end után? Szívás. Sok, sok szívás. És nehézség. És veszekedés, és probléma. Mit probléma? Probléma hegyek. Úgyhogy sokan már az első jeleknél bedobják a törölközőt. Mert én SZERELEMRE VÁGYOM! Hát ott volt a filmben is, olyat ni! Pirosat, 4 kerékkel. Turbó motorral. És különben is, régebben többet szexeltünk. Meg ez már nem ... Na, hát ez most nem jó. És ők kimaradnak a lényegből. A történetből magából.  Elolvassák a borítót, meg hátul a szinopszist, maximum 1-2 fejezetet, aztán „500???? Jajjmá, inkább letöltöm filmen”. Pedig mikor magával ragad egy regény, szinte beszippant, mégha az eleje döcögősen is indult, csak falod az oldalakat, és pisilni is csak akkor állsz fel mikor már muszáj...

A bejegyzés trackback címe:

https://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr614684780

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

szociál · szociesatjukol.blog.hu 2019.03.16. 09:51:50

Úgy lesz minden nap vége hepijend, ha lefekvés előtt adsz neki mindig egy jó éjt puszit, és már nem is zsörtölődik tovább, reggel vidáman ébred mert emberszámba vették :)
És ezt a pasi szemszögéből mondtam :P
Mert a csaj a büdös életben nem fog adni jó éjt puszit ,ha fel van fúvódva a feje az idegtől :))

csevely 2019.03.25. 17:57:48

Miért, miért nem érzi, érti ezt minden nő,
Miért, miért nem érzi ezt minden férfi .
Mennyivel egyszerűbb lenne a világ, ha valahogy megvilágosulhatna mindkét fél, hogy az 1+1 az tényleg nem 2. Sokkal több. Mindenben több.
Ragyogó írás megint.

Visszafele olvaslak, csak szólok:)