Mit kérsz szülinapodra?
2019. április 11. írta: csetlekbotlok.blog.hu

Mit kérsz szülinapodra?

Hangzott a -1. napon a kérdés a volt férjemtől.

Egyesekben felmerülhet, miért adna bármit egy ex a másik exnek? Nos, 8 nap különbséggel van az övé.

De valójában persze nem ez az ok.

torta.jpg

Szóval mit is kérek? Hm. Semmit. – Volt csípőből a válasz. Aztán elgondolkoztam. De igen… mégis. – Szeretnék egy marcipánfigurát. És vegyél hozzá négy szelet tortát, aztán együtt megesszük.

Magának csokisat fog. Imádja a csokit, bár kívül ennek semmi jele. Ez mindig is közös vonásunk volt. Mármint a csoki szeretete, nekem csak akkor kockás a hasam, ha filctollal rajzolok rá.

Emlékszem, hogy anno, mikor cirka 15 éve (annyi még biztos nincs, ennyire öregek nem lehetünk) megismerkedtünk a randivonalon (már akkor is ott bandáztam), ez volt az egyik dolgok amit megemlített az adatlapján. Már pontosan nem tudom mi volt és hogy, talán olyasmi hogy bármit kivehetsz a hűtőmből, kivéve a csokit, az az enyém.

Vagy valami hűtőmágnesről beszélt? Garfieldes volt neki, ha minden igaz. “Jó hely a Föld, csak itt kapni csokit.”

Mindegy. Valami hasonló, ez a lényeg. Az emlékek megkopnak.

Szóval már akkor tudtam, hogy ez egy jó ember, kétség sem fér hozzá, hisz szereti a csokit. Bár sok mindenben nem értünk egyet, bár más az életvitelünk, igényeink, gondolkodásmódunk, szükségleteink, ritmusunk, szokásaink, habitusunk, ezt a véleményemet azóta is állom.

Miért vesz a volt férjem bármit is szülinapomra? Nem tudom. Miért ne venne? Igazából, valahol, ugyanúgy egy család vagyunk. És nem kell amiatt utálnunk egymást, hogy nem működött. Megvolt az oka. De valami két csudaszép gyereket hoztunk össze.

Örülök hogy ő volt a társam. Akkor is ha nem hiszi és sokszor összerúgjuk a port, megsértődünk, vagy haragszunk. Örülök, hogy le tudunk ülni egy asztalhoz, és meg tudunk együtt négyen enni négy szelet tortát. Örülök, hogy tudjuk azt kívánni a másiknak, szívből, hogy legyél boldog.

Valahogy az lenne a normális, vagy a jó, ha minden volt házasság hasonló utóéletet tudna élni.

 

Ui: Na jó, ma ilyen depis, nosztalgikus hangulatomban vagyok, mikor számot vetek életemről, honnan hova, mi vár még rám, mennyi tortát ehetek még… Elkeserítő hogy ez utóbbinak a száma évről évre csökken.

 

Uui: Hű, most jut ám csak eszembe, milyen vonatos tortát csinált anno anyukám a 12 éves zsúromra. Puding volt a töltelék talán, pilótakeksz a kereke, volt vagy 3 piskótavagon, és sok-sok tejszínhab. Nyamm.

A bejegyzés trackback címe:

https://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr8014757893

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

OkoskaTo:rp 2019.04.12. 09:36:37

Jó az, ha a másik is ilyen normálisan tud hozzáállni, hogy "csak" nem tudtatok együtt működni, de ettől alapvetően nem egy hulladék a másik. (Kicsit skizofrén is lenne ezt feltételezni, hiszen te választottad anno. Egy hulladékot?)

Sajnos sok válás után marad valamelyik félben keserűség, önértékelési probléma (tipikusan nőkben), egzisztenciális zuhanás (vagy az egyedül családeltartó nőben, vagy a kifosztott férfiban), az önismereti munka és a feldolgozás hiánya.

Még inkább így van ez, ha vannak közös gyerekek. Lehetne meg nem történtté kívánni az elmúlt 10-15 évet, de ők akkor is ott vannak. Egy közös múlt élő tanúságai.