Akár boldog is lehetnél
2019. április 15. írta: csetlekbotlok.blog.hu

Akár boldog is lehetnél

Veled is biztos előfordult már, hogy éled az életed, egész jól megvagy, bár néha jön egy-egy kérdőjel. Aztán találkozol a barátaiddal, megkérdezik, hogy „és mi újság”, te meg mesélsz, mesélsz, és egyre nagyobb fintort látsz az arcukon.

- Hát tudod, szerintem ez nincs rendben így.

És elkezdik mondani, mi is a gubanc, és tulajdkonképpen miért is nem jó neked a jó. Miért nem elég az elég.

Aztán elváltok, puszi-puszi, mindenki megy a dolgára. Benned meg elkezd zizegni a kis bogár. És tényleg... ha jobban belegondolunk, ez se fair, és az se, és ez nem normális, és különben is, és azért ennél többet érdemlek, annyi mindent teszek... És egyszer csak azon kapod magad, hogy egyáltalán nem vagy megelégedve az életeddel, és mérges leszel és dühös, és úgy érzed neked több jár, te többet akarsz, és még és még és még.

felig_tele.jpg

Elkezdesz hisztizni, küzdeni azért a többért. Mindent megteszel, neki mész a falnak is ha kell. Felfújod magad mint egy pulyka, és egyre elégedetlenebb vagy.

Mert olyan szép és jó lenne ha...  És ábrándozol egy elképzelt valóságról. Beleteszel minden kellemest, és aztán puffogsz mert a jelen mást mutat.

Egy valamit felejtesz ki: annak a bizonyos „tökéletes” életnek az árny oldalait.

Innentől kezdve három dolog lehetséges:

  1. Az amúgy 95%-os elégedettségi szinted 20%-ra való csökkentése által nyomorultul fogod magad érezni és tönkreteszed azt is, ami addig jó volt. Eredmény = tényleg szar lesz az életed.
  2. Ügyesen, okosan átgondolod a dolgokat, írsz egy pro- és kontra listát és rájössz, hogy mindenki hülyeséget beszél.
  3. Mázlid van, és szembe jön veled egy ismerősöd, aki felteszi azt az egyszerű kérdést, hogy „és tulajdonképpen mit akarsz?”. És miután ezen annyira ledöbbensz, hogy köpni-nyelni nem tudsz, továbbfaggat. „Arra vágysz, hogy...” és elkezdi sorolni azt a bizonyos kifelejtett sötét részt. És rájössz, NEEEEEEEEEEEEEM, nem akarom, Isten ments, dehogy, azt akarom ami most van, és Úristen, de jó nekem.

Mondok egy nagyon egyszerű példát. Van egy jó munkahelyed. Megbecsülnek, jól keresel, nincs semmi stressz. Jön a bizonyos bogár „neked vezetőnek kéne lenned”. Aztán a puffogás: itt vagyok már 8 éve, kiteszem a lelkem, és nem becsülnek meg, és ez felháborító és, és, és.... Tulajdonképpen nem tudod miért is kéne vezetőnek lenned, talán maximum amiatt, mert 8 éve már ott vagy ugye. Addig puffogsz, míg végül összeveszel a főnököddel, csökken a motivációd, elkezdesz kevesebbet bejárni, aztán már majdnem fel is mondasz. Az ellenkérdés pedig, a miért akarod ezt? Illetve a további érvek: belegondoltál hogy most 5-kor végzel, elmész a gyerekeidért, de ha vezető leszel bent vagy 7-ig, 8-ig? Ez a munkakör ugye utazással is jár, 1-2 hét küldföldön, amit családosként kissé nehéz megoldanod. Ugye szeretsz meetingekre járni? Felkészültél arra, hogy sokkal nagyobb felelősségget és stresszt is jelent, ha esetleg megkapod a kinevezést? ... Katt-katt... Bakker, de jó dolgom is van most.  

Egy jó barátom mondta valamelyik nap, hogy az a gond velem is (magyar népbetegség), hogy mindig azt nézem, ami nincs. Nem azt, ami van, és annak örülök. Hiány pedig mindig lesz, legalábbis ha nagyon keresünk, biztos fogunk találni. Az élet megélése csupán döntés kérdése. Ugyanazt a dolgot felfoghatom pozitívnak és negatívnak is. Láthatom szépnek és csúnyának. Ugyanattól lehetek boldog, és boldogtalan. Avagy félig tele van a pohár, vagy félig üres?

 

tele_poh_r.JPG

A bejegyzés trackback címe:

https://csetlekbotlok.blog.hu/api/trackback/id/tr9314764802

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

2019.04.15. 13:52:38

"Egy jó barátom mondta valamelyik nap, hogy az a gond velem is (magyar népbetegség), hogy mindig azt nézem, ami nincs. "

Én meg azt gondolom, az a magyar népbetegség, hogy mindenkinél kevesebbre tarjuk magunkat. Persze, hogy mindig lesz valaki, aki ezen hitünkben megerősít minket.

csevely 2019.04.16. 08:41:32

@Womb Raider:
Talán akkor most megkérdem:
A turulos, hátranyilazós ősmúlt, a keresztény Európa megvédése az smafu?
Mert már harcolunk az ENSZ, a Brüsszel, EU, . . . szal mindenkivel.
Hol itten a mindenkinél kisebbre tartjuk magunkat?

2019.04.16. 09:45:00

@csevely: Ha nem sikerült értelmezni, amit leírtam, akkor így jártál..esetleg próbálkozz újra, de akkor józanon ;)
Amúgy szerintem csak igyekszel vitát provokálni :)

csevely 2019.04.16. 14:11:58

@Womb Raider:
Volt egyszer már egy nagy elő orvbán, aki mert nagyot álmodni, ugye?
Hadüzenet az usákoknak. . .
Kár hogy mindenben a fideszfanok cocain, heroin, . . stb antijózanságát véled láttatni.
Sajna nekem ( sem ) nincs pénzem ezekre a drogokra.
De ha tudsz valami érdemlegeset is mondani arról, hogy a himnusz által sugallt búvalbasz..ság ellen mit kéne tenni, akkor írj:)
És ne a hátranyilazó régmúltra merengést emlegesd.

2019.04.16. 15:35:38

@csevely: Rébusz bácsi meséi..

Nyögd már ki, mit akarsz???

"Sajna nekem ( sem ) nincs pénzem ezekre a drogokra. "
Soha ne sajnáld..nem való parasztnak a csokoládé ;)

"Volt egyszer már egy nagy elő orvbán, aki mert nagyot álmodni, ugye?
Hadüzenet az usákoknak. . . "
Óóó.. voltak itt már sokan. Hogy mást ne mondjak, Kun Bélus, Rákosi Mátyás..eftás, pajtás.. és a nagy elődök nyomdokain "Merjünk kicsik lenni!" szervilis Kovácsok, Göncök.. ha a te habitusodhoz a hajlott derék jobban illik.. még el jöhet a te időd!
Ha meg nem érted, amit más ír, akkor kérdezz, ne projektáld a saját démonaid ;)

csevely 2019.04.17. 14:37:18

@Womb Raider:
Ó télleg át lett programozva a w.r. nevü algoritmus. . . .
Bár maradt némi acélosság a régiből:
"Soha ne sajnáld..nem való parasztnak a csokoládé ;)"
Ámbátor egy kis idézet, egy kis hivatkozás...a régi w.r. lényege az hiányzik.
.
.
Az egész amúgy erre volt válasz :
"Én meg azt gondolom, az a magyar népbetegség, hogy mindenkinél kevesebbre tarjuk magunkat."
Minden magát magyarnak vallót ismersz, hogy tudod, hogy a magyarok ilyesmik? Ilyen kisebbségi komplexusban szenvedők?
Vagy csak hőbörögsz megint?

"Ha meg nem érted, amit más ír, akkor kérdezz, ne projektáld a saját démonaid ;) "
Szoktam kérdezni, de nem ilyesmi M.I. algoritmust.

2019.04.17. 15:43:27

@csevely: "Minden magát magyarnak vallót ismersz, hogy tudod, hogy a magyarok ilyesmik? Ilyen kisebbségi komplexusban szenvedők?
Vagy csak hőbörögsz megint?"
Ááá.. csak hőbörgök....ja..nem. Csak leírtam a saját véleményemet , bár belátom, hiba volt nem kifejtenem.. igaz, az is, hogy téged már azzal is traumatizáltalak, hogy nekem van saját ..neked meg csak a brossúrák és a fészbúkos animgifek jelentik a kapcsolatot a külvilággal ;)
Amúgy Cseti barátjának is felteszed a kérdést, ő mire alapozza alább idézett tézisét? Vagy annyi vér már nincs a pucádban és csak engem piszkálsz?
"Egy jó barátom mondta valamelyik nap, hogy az a gond velem is (magyar népbetegség), hogy mindig azt nézem, ami nincs. "
Aláhúzzam? Vajon ő minden magyart megvizsgált, midőn ezen véleményt megfogalmazta?

Almandin 2019.04.20. 16:52:56

Szerintem az ilyen érzésekben a fogyasztói társadalmi szemlélet a ludas. A folytonos elégedetlenség táplálása a cél. Nagyravágyást elültetni az emberekben, hogy sose legyen elég, ami van nekik. Pedig az emberek többsége sose lesz nagy művész, politikus, gazdag üzletember. Ez kevesek életútja. Valóban az ilyen gondolkodás boldogtalanságra vezet.
A másik ok a hosszú várható élettartam. Ma egy 40 éves ember az élete felén tart, érthető, hogy könnyebben elunja az életét. Régen egy 40 éves ember már öregedő volt, az 50 körüli várható élettartam idejében kevésbé untak rá az életükre az emberek. Kevésbé ingergazdag környezetben is éltek, kevesebb lehetőségük volt, ezért a mai ember ilyen jellegű gondjai nemigen voltak jelen az életükben.

csevely 2019.04.20. 16:53:07

@Womb Raider:
Az egy évvel ezelőtti földbesúlykoló kommentedet írtam vissza.
A tükörmódszer, vagymi.
Emlékezni kéne. . . .

Egon Estragon · http://egonazeger.blog.hu/ 2019.05.15. 17:15:26

Szerintem az egyensúlyt kell megtalálni. Az elégedetlenség hajt minket. De csak annyira kell, hogy hajtson, hogy elérjük a céljainkat. Aztán ha elértük, akkor hátra kell dőlni, és megmártózni a sikereinkben, elégedettnek lenni. Aztán ha kell, lehet többet akarni. De általános recept nincs, hogy mi az egészséges elégedetlenség mértéke, ez nagyban egyénfüggő.